Ez is azoknak a dolgoknak az egyike volt, amit nem mer kimondani az ember. Egyfelől annyira irreális, amit kimondatlanul megfogalmazunk magunkban, hogyha hangosan ejltjük ki a szavakat, akkor kapnak egy testet, megformálódnak, s mivel irreálisnak tűnnek, nevetségessé válnak. Másrészről ami testet ölt, az realizálódik, megelevenedik, valóságossá válik. Amolyan vissza nem vonható igazság lesz belőle
Hiába tudtam, engem igenis meg fognak ölni, ez lehetetlennek tűnt. Az emberrel nem történik ilyesmi... csak a fimekben van ilyen...
Bármennyire is próbáltam felébredni, felrázni magam ebből a lidérces álomból nem ment. Akárhányszor nyitottam tágra összeszorított szemeimet, ugyanott gubbasztottam az egyszerű léckerítés tövében, vacogva a késő nyári éjszakában.
Reszkettem.
Nem csupán a éjszakai levegő hűvössége, hanem a félelem, a kétségbeesés és a tanácstalanság keserűsége miatt is. Honnan kérjek segítséget? Ki segíthetne?
Lenéztem az oldalamra, és felemeltem remegő kezem. Csupa vér volt... Fájdalmat egyáltalán nem, a hányingeren és a szédülésen kívül igazából nem éreztem semmit. Úgy tűnik a halál könnyű és békés dolog...
3 Vélemény:
Van valami sejtésem, hogy mi fog történni, de persze simán lehet, hogy tévedek:)
Várom a folytatást, eddig tetszik, kíváncsi leszek, mit fogsz kihozni belőle!
Talán csak annyi észrevételem van, mint negatívum, hogy egy két szónál kihagytál betűket!
De amúgy tök jó, csak így tovább :):):)
puszi: Meszty
Szia Mismouth!
Igy sokkal jobb a blog, mint az eddigi kinézettel, nekem jobban tetszik. Az íráshoz meg hajrá, kell gyorsan sok-sok fejezet, hogy szép, hosszú véleményt tudjak írni neked:)
Pussz: Renee
Szia eddig nagyon teccik várom a következő fejezetet hogy építő jellegű kritikát tudjak majd irni addig csak annyit tudok mondani mindent bele!!!!:)))
pussz:swimesz
Megjegyzés küldése